Meglepi a postaládában

Gyerekkori barátnőm, Karina indított márciusban egy kis játékot a blogján, amin én is részt vettem. Egy helyes csajos horgolt sapi volt a nyeremény, így mi igazából nem is a nyeremény miatt aktívkodtunk, csak úgy a részvétel kedvéért. Karina ezt azzal jutalmazta, hogy egy meglepi különdíjat is kisorsolt kisfiával Domával. Az alábbi képet az ő blogjáról csórtam, remélem nem haragszik meg érte. Íme a nyertes:

Később aztán mégis fény derült a meglepi kilétére, mert fejméreteket (körbe és búbtól karimáig) kért tőlem Karina. És innentől kezdve izgatottan vártam a Daninak készülő sapit. Minden nap kiváncsian nyitogattam a postaládát és ma végre ott díszelgett a nagy boríték, feladó: Karina. Gyorsan kibontottuk, és fel is próbáltuk. Szerintem írtó kis vagány! Nagyon ügyes vagy és tetszik nekünk nagyon! Köszönjük!!
Megpróbáltam készíteni néhány képet, hogy azonnal meg is mutathassuk, de Dani kevéssé volt közreműködő, így ezek sikerültek. :)


Ráadásként még egy nyakdíszt is kaptam, így együtt divatolhatunk majd Danival. Ezt a fenti kép jobb oldalán láthatjátok.

A Kopaszi Gátra

kocsikáztunk ki ma Danival. Ismét találkoztunk Dorkával és Melcsivel. Úgy volt eredetileg, hogy Melcsi barátnőjével Ildivel is találkozunk és a kislányával Zorkával, de ők végül nem jöttek. Sajnos adódott nekik egy kis csőtöréses probléma. :( Ez lett volna Dani első randija 2 csajjal, de persze beérte Dorkával is :)
A Kopaszi Gát itt található, ha valaki esetleg nem ismerné... Felkészültünk naptejjel és pléddel, és remek 3 órát töltöttünk kint.

A gyerkőcök aludtak is (ha jól számolom, fejenként kettőt), és mókáztak is. A közös pléden töltött idő némi Dorka-cipő megkóstolásba és tenyérrel arcon való megszeretgetésbe torkollott! Jól éreztük magunkat.

182 nap

Ma pontosan fél éves Dani, azaz 182 napos. Aki olvassa a blogunkat, láthatja mennyi minden történt velünk ennyi nap alatt, Dani milyen gyorsan növekszik és fejlődik. Szinte még csak nemrég született, és már 74-es ruhákat hord, mászik, próbál felállni és félfenékkel már ülni is tud. :) A hordozóban meg nézzétek hogy ül a drágám... Nem ám szépen a háttámlának simulva, nem!

Minden érdekli, minden kell neki, mindent megkóstol, mindenkire mosolyog és legfőképpen mindenkit elbájol. A zoknit már nem muszáj sarkak összedörzsölésével lemorzsolni, már le lehet húzni szájjal is egy kis lábujj kóstolóval egybekötve. Már ébren szemlélődik a babakocsiban útközben, tudunk együtt vásárolni menni, postán levelet feladni stb. Már Kiflivel is szorosabbnak tűnik a barátság, persze még csak a járókán keresztül.

Azért azt el kell mondanom, hogy a sok újdonság és a rengeteg inger feldolgozása nem könnyű dolog. Egyesek szerint ha túl sok inger éri a babát, az agy leterheltsége miatt lehet nyűgös. Erre fogjuk mi az át nem aludt éjszakákat. Danikám az éjszakai 2 evésen kívül még legalább még 2x felkel csak úgy nyűgösködni, sírdogálni. Ilyenkor általában egy is hátsimogatás vagy egy kis ringatás nagyon hatásos tud lenni. És a következő percben folytatódhat a gondtalan alvás. A szülők ez idő alatti zombivá válása meg állítólag természetes dolog :)

A polifoam szőnyegen való mókázás továbbra is jó buli. Mind a szabadban, mind pedig otthon. Most már ügyesen kezdjük kipiszkálni a lapokba rejtett betűket/számokat. És azt meg is kell ám kóstolni. "Y" kóstolgatása. (Katt!!)

Összefoglalva gyorsan repül az idő. Dani is és barátai (Dorka, Roli, a szomszéd Matyi, Erás Ákos fia) is gomba mód nőnek, kerekednek, fejlődnek. Egyre szebbek, okosabbak és ügyesebbek. És igaznak tűnik az a bölcselet is, hogy a szülés fájdalmai és a kezdeti aggodalmas gyötrelmek hamar feledésbe merülnek. Anyának lenni jó! :)

Szigethalmi vidámkodás

Szombaton meglátogattuk Dédit Szigethalmon. Már legalább 2 hete nem találkoztunk, így már itt volt az ideje. Szépen előre megterveztük, hogy induláskor felvesszük a nagyszülőket is (mármint Dani nagyszüleit) és kimegyünk a telekre. Szépen csendben azt kívántam magamban bárcsak ezúttal ne tévednének a meteorológusok. Szerencsékre bejött a jóslat és szuper időnk volt. Ahogy megérkeztünk, elkezdtük összerakni a színes polifoam puzzle "szőnyegünket" és kezdődhetett a mókázás. A szörnyen nagy szabadság érzet teljesen megrészegítette Danit. Az meg aztán maga volt a menyország, hogy a szőnyegről le lehetett mászni és újra füvet lehetett kapirgálni, tépkedni. A múlt heti virág ültetős szombathoz képest most sokkal aktívabban élvezte a szabadban töltött időt. Amikor kicsit elfáradt, elsétáltunk a Dunasor utcában található Karám megnevezésű vendéglátóipari egységbe és családi hekkezésbe kezdtünk. Dani szerencsénkre végig aludta ezt az etapot. Akkor nyitotta ki a kis szemét, amikor már mindenki befejezte az ebédjét. Séta vissza, játék újratöltve. Most már fele annyi ruha is elég volt, mert eléggé felmelegedett az idő. Nagyon jó kis nap volt, mindannyian élveztük a napsütést, a pihenést és a kis mászó Manót. :)

Cékla és társai

Úgy emlékszem az evéseinkről még nem igazán írtam... Dani 4 hónapos korában elkezdtük kóstolgatni a tápszer világán kívüli finomságokat. Kezdtük az alma levével, kicsit az almapüréből is... 2 hétig próbálgattam, aztán feladtam, mert a folytonos fintorgáson és a "kívül tágasabb a kajának" arcon kívül semmi egyéb visszajelzést nem kaptam a kisfiamtól. Kb. 1 hét szünet után újra megpróbáltam. És teljes volt a siker!! :) Ízlett neki az alma, a püréje is, és pár nap múlva jöhettek sorra az egyéb finomságok. Az új ízek bevezetésekor általában az 1-2 kanálból majdnem egy egész adag lett (~120g). Nem bántam, gondoltam ha ízlik neki, nem fogom pár kanál után megvonni tőle. Szerencsére nem lett egyiktől sem különösebb hasfájás. Mostanra már nagyon ügyesen eszünk kanállal mindenféle finomságokat. Az eddigi repertoárunk:

• krumpli
• cukkíni
• sárgarépa
• sütőtök
• avokádó
  
• cékla
• alma
• őszibarack
• banán
  

Fentieket természetesen kombinálva is szoktuk enni (pl. cukkínis krumpli). Amit lehet frissen készítek, a szezonja múlt finomságokat pedig üveges formában fogyasszuk. Szerencsére eddig semelyiknél sem tapasztaltam ellenállást, mind ízlett neki (kivéve 1x egy brokkolis krumpli, a boltban vettem).

Ma próbáltuk először a céklát, picit féltem tőle. Elképzeltem, hogy az egész lakás csupa céklás lesz: a kanapé, a juhar színű szalag parketta, a fal, a ruhák stb. De az én kis ügyes, okos kisfiam a pofiján kívül semmit nem kent össze. Köszönöm Dani!!! Nem szabad kihagyni semmi ilyesmit, elsősorban a rengeteg jóság miatt ami a céklában fellelhető, másod sorban meg a remek mulatság miatt! :) Íme a képösszeállítás az első céklázásról.

Az evészetet mindig nyilvántartom. Sokat kérdezik minek??, de nekem így jó! Rend a lelke mindennek, tudom mikor mennyit evett a gyerek. Íme a dokumentációból is egy kis részlet :)

Randi Gigivel és Lilivel

Vasárnap az egész kis család - Dani, apa, Kifli és én - Zsumamához kocsikáztunk Csömörre, hogy találkozzunk ott Gigivel (Balázs unokatestvére) és Lilivel (Gigi kislánya). Gigivel & Lilivel az az örömteli esemény történt, hogy a kenguruk földjére utaznak hamarosan az életük még klasszabb folytatása céljából. Mivel nemsokára elhagyják a Kárpát medencét, így most gyorsan összefutottunk velük még így utoljára az út előtt. Jól éreztük magunkat, Gigi és Lili is megcsodálta Danit, Dani is megcsodálta őket. Lili sikítozásaitól Dani 2-3x rendesen frászt kapott és sírva fakadt, de mivel mindannyian csak nevettünk ezen, ő is hamar rájött, hogy ez csak szokatlan, nem ijesztő. :)

Érezzétek nagyon jól magatokat Ausztráliában és váljon valóra minden álmotok!

Virágos szombat

Attila barátomnak köszönhetően mindannyian egy remek szombatot töltöttünk a szabadban és csudaszép virágaim lettel a balkonládákban. Minden úgy kezdődött, hogy jó előre leegyeztettük, hogy szombaton délelőtt elmegyünk virág beszerző körútra, délután pedig majd beültetésre kerülnek a virágok. Fel is kerekedtünk Danival, és elindultunk anyuért, mert ő is szeretett volna jönni, neki is kellettek virágok. Onnan csak egy ugrás volt Atti, és máris indultunk a Keresztúri úton lévő kertészetek felé. Dani rendes gyerek módjára el is aludt az odavezető úton, és némi ügyességgel a babakocsiba átpakolódva ezt folytatta is majdnem a vásárlás végeztéig. Szebbnél szebb virágokat vettünk, nekem pontosan 32 tőre volt szükségem a 6 ládámba. /Senki ne matekozzon, 4-ben 5 tő van, a maradék kettőben meg 6-6 :) ./ Vettünk petúniát, árvácskát, büdöskét, törpe dáliát, mézvirágot és törpe szekfűt. A beszerzés után mindenkit hazadobtunk egy kis pihenésre és a jól megérdemelt ebéd elfogyasztására, és délután indulhatott a munka. A munka oroszlán részét Atti vállalta magára. Gyönyörűen megpucolta a ládáimat, felfrissítette a virágföldet, és mind a 6 ládát gyönyörűen beültette. Én igazából csak dirigáltam mit milyen leosztásban szeretnék. Dani mindeközben ücsörgött a babakocsijában, közben volt egy uzsonna elfogyasztás és egy kis fűben ücsörgés is. Ez volt az első alkalom, hogy Dani ilyen közel került a természethez. Nagy élvezettel cirógatta a fűszálakat, és a móka akkor teljesedett be, amikor rájött, hogy remekül le is lehet őket tépkedni. :)

Egy sétát is tettünk Balázzsal a környező utcákban, amíg Dani a délutáni alvási kötelezettségeinek tett eleget. Sajnos elfelejtettem fényképező gépet vinni magammal és a telefonomat is otthon hagytam, így csak a munka csodálatos végeredményét örökítettem itthon.

Ezúton szeretném megköszönni Attinak a fáradságos munkát, nagyon örülök a segítségnek és a szép virágoknak!!

A legkedvencebb időtöltés

A fürdés továbbra is nagyon kedves elfoglaltság mindhármunknak. Apáé a munka oroszlán része: Dani féken tartása. Én nyomom a nem éppen felhasználó barát állagú fürdető krémet, Danié pedig az élvezet. Kifli sajnos nem vesz részt benne aktívan, de passzívan igen. Kint, a fürdőszoba ajtaja előtt fekszik, és őriz minket, várja hogy kész legyen a tiszta Dani, és végre mind kijöjjünk, és szemmel tarthasson minket.
Így néz ki mostanság a háton fürdés nálunk. :)

Lackóval

Lackó meg szokott minket látogatni viszonylag sűrűn. Dani nagyon kedveli Lackót, elég jól kijönnek. Tegnap is találkoztunk, és ma is. Lehet vele zsiványkodni, felmászni rá, nyálat csorgatni rá, megdumálni férfias dolgokat, ÉS ülni (amit anyával még nem lehet a védőnői intelmek alapján). Amikor jeleztem, hogy ezt még nem kéne csinálni, a válasz az volt, hogy a gyerek magától csinálta. A combon való ugrándozásból perdült ülésbe, és igencsak kényelmesnek találtatott. :)