Dani első Karácsonya

Elsőre azt gondoltam, hogy Dani még kicsi ahhoz, hogy értékelje valamelyest is ezt a "szeretet ünnepe" dolgot. Nagyon úgy tűnik, hogy elsőre tévedtem! :)

24-én meglátogattuk Simi-nagyszülőket és Zsuzsamamát, Misit, Misát, 26-án meg Jani-papiékat. Ezen gyülekező helyeken bukkantak fel a dédszülők is, izgatott várakozással telve az én kis karácsonyi csomagom iránt. Amint megjelentünk, rajongás ölelte körül Danit minden helyszínen, és a kisfickó mindenkit el is bűvölt annak rendje és módja szerint huncut kis mosolyával.

Senki sem tudta megállni, hogy valami aprósággal vagy annak éppen nem nevezhető dologgal ne kedveskedjen apró Daninak. Így történt, hogy maci gyűjteményünk lett, meg zenélő vonatunk, új rucik, az első zoknink, pihe-puha takaróink és tányérkészletünk, karácsonyos könyvünk... Remélem nem hagytam ki semmit! A sok-sok ajándéknak mind nagyon örültünk, köszönjük szépen!!

És ahogy reméltük, a csillogó-villogó karácsonyfa és a csillagszóró külön öröm volt.

Említést kell azonban tennem a nem elhanyagolható mennyiségű SZERETETről is amit kaptunk, hiszen annak volt az ünnepe. :)

És még néhány újdonság

Itt az ünnepek környékén az alábbi szuper dolgokat tanulta meg Danival:

• Rájött, hogy tud fogni, így most nyújtja a rucik kezébe akadt részeit, "szopirongyot" tömköd a szájába, meg nyuszit eszik
• Ezzel párhuzamosan sikerült a szopogatott ujjak közül kiválogatni a hüvelykujjat, hiszen mint kiderült az a legalkalmasabb az ínyviszketés és a nyűgösség okozta problémák enyhítésére
• Kipróbáltuk a "füleket a víz alá" típusú pancsit. Daninak nagyon tetszett, az anyaméhben töltött időkre emlékeztette, és ettől roppantul megnyugodott. Íme az erről készült kis videó.

• Kezdjük próbálgatni a helyváltoztatás művészetét. Erre legalkalmasabb apa sudár testének megmászása.

Szuper gyerek, nemde?? :)

Alvamászó?

Higgyétek el, nem keresztbe tettem az ágyba!!

Minikarácsony

Minilakás, minigyerek, minikarácsony! Úgy döntöttünk, idén még nem erőltetjük a karácsonyfa dolgot, de azért egy-két karácsony szagú  dekoráció kihelyezésre került.

Na de majd a nagyszülőknél... Ott majd Dani tud örvendezni a csillogó-villogó karácsonyfának. Nem minden arany ami fénylik, viszont annál tetszetősebb a babám számára.

Dani öltözteti az embert

9 hónap nem csak az anya számára hosszú idő. Amíg a gyermek odabent van, mindenki kiváncsian várja vajon milyen lesz a miniember. És amikor végre kibújik, a szülők családja, barátai mind látni akarják a jövevényt. Sokan persze türelmesen várnak, amíg a gyermek "látogatható" lesz, mert a baba immunrendszere még nem oly erős, hogy ellenálljon a külvilág baci- és vírustámadásainak. Sokan pedig nem... 

A friss nagy- és dédszülőket és még néhány közeli barátot (mind kapcsolatot, mind pedig a km-eket tekintve) természetesen egy percig sem lehetett távol tartani Danitól. Így történt, hogy Dani mindenkinek jól állt, aki csak megfordult nálunk az elmúlt 2 hónapban (persze csak makk egészségesen és kezek megmosva!) :)

Sűrű elnézéseket kérek azoktól, akik ugyan kiváncsian meglátogattak minket, de elfelejtettem 1-2 fotót kattintani róluk. Majd bepótoljuk, lesz még alkalom :)

- Kik laknak Daniban? - Buborék

Csak "röviden" írok erről, mert senkit nem fárasztanék Dani emésztési diszkonfortjának részleteivel. :)

A babákról szóló szakirodalom szerint a gyerekek csecsemőkorban csak esznek, alszanak, pisilnek és kakilnak. Ezen felül pedig eregetik a kis légbuborékjaikat hol a bemeneteli, hol pedig a kimeneteli (vagy kijöveteli) oldalon. Mi sem tűnik ennél egyszerűbbnek...

Itt szögezném le, hogy a fent említett könyvek szerzői vagy nem találkoztak még igazi gyerekkel (elnézést kérek tőlük a feltételezésért), vagy rengeteg munkájukba került a milliónyi tudományosan megfigyelt kölyök viselkedése alapján összegezni könyveikben az "etalon" gyermek mibenlétét. Jómagam is elolvastam 1-2 ilyen könyvet, csak a rend kedvéért, meg korábban azt gondoltam "ők már csak jobban tudják, én meg sosem csináltam azelőtt...". Nos nem hinném, hogy egyedi esetek lennénk, de Dani semmit nem csinál a papírforma szerint. Így 2 hónaposan többet van ébren, mint amennyit alszik. 
A levegő buborékok pedig egyáltalán nem távoznak annak rendje és módja szerint. Pedig az ember azt gondolná - felnőtt tapasztalataira hagyatkozva - hogy nincs egyszerűbb dolog, mint kiengedni a bennünk felgyülemlett buborékokat. Rossz hír: a babáknak ez mégsem olyan könnyű :(  Ezzel persze gondolom minden olyan szülő tisztában van, akinek hasfájós a gyermeke.

És akkor egy-két vicces fotóval zárnám ezen bejegyzés sorait, mellyel azt szeretnénk bemutatni kisfiammal, hogy ha a buborék nem jön ki úgy, ahogy annak lennie kell (puki avagy büfi), akkor fújunk belőle nyállufit. Az ugyan semmire sem való, de szórakoztató. És itt megemlékeznék Uncle Coxy barátunkról, aki még Dani születése előtt közölte velünk: "majd nézzétek meg, fog a gyerek nyálbuborékokat fújni!" És íme... :)

"És Kifli kutya hogy bírja?"

Dani születését megelőzően Kifli volt az egyetlen "gyermek" a családban. Ő volt a szemünk egyetlen fénye :). A pocakom növekedésével azonban kezdett egyértelművé válni, hogy ez nem lesz mindig így. Erről csak szegény Kifli nem vett tudomást egészen a nagy napig. Aznap - amikor hazajöttünk a kórházból -  az ajtón belépve értetlenül, ám annál nagyobb izgalommal és kiváncsisággal figyelte mi az az üvöltő csomagocska a kezemben. Szinte kinézte a kezemből...

2 napig szinkronban voltak hangosak: Dani sírt, Kifli nyüszített. Aztán okos kutya lévén rájött, hogy ez semmire sem való, így nem csinálta többet. Dani még nem jött rá! :)

Azóta Kifli nagyon jól tűri, hogy már csak a fél szemünk fénye. Türelmes, és csak kicsit követelőző. Danival való kapcsolata még csak rugdalózón keresztüli talpszimatig terjedt.

Szerencsére minden hozzánk érkező látogató megszeretgeti mindjárt a küszöböt átlépve. Megjegyzem enélkül nagyjából be sem tudna jönni senki, hiszen kiköveteli a neki járó kis "ájlávjút".

Ha viszont mellőzve érzi magát, egy idétlen pózzal mindig fel tudja magára hívni a figyelmet.

A babaruha tervezők nem túl okosak, avagy mire jó a ruhacsipesz.

Rá kellett jönnöm - mint minden gyakorló anyukának (mert én már annak tartom magam :)) -, hogy a babaruhák nyakába varrt méretjelzés egy nagy kamu. Volt, hogy a 62-es jelzésű ruhadarab még nagy volt, lógott itt-ott Danin, de egy másik darab 68-as jelzéssel már tökéletesen passzolt.   

És akkor a nem túl megbízható méret indikáció még csak az egyik része a problémának... Olykor az arányokkal is akad némi probléma. Nemrég Laci bátyus kérésemre vásárolt 1-2 rugdalózót Daninak. A nyaka jó volt, az ujja pont jó, az ülepe a helyén. És a lábak? Na a ruci lábai csak kb. 5-6 centivel voltak hosszabbak a kelleténél. Ki érti ezt?

Na és az utolsó idevágó bekezdés... Kapucni! Egy cuki kis világos kék overált vásárolt anya Daninak, és a séta alkalmával az időjárásnak megfelelően a sapi fölé még dukált a kapucni. Azonban egy nagy lufi fejű gyermeket kellett volna beletenni, hogy a méret stimmeljen. De a gyermek anyja mindig leleményes :) Megoldottuk!

Az 50 lábú

Nemrég kaptunk Zsuzsamamától (Balázs anyukája) egy színes, pihe-puha soklábú kukacot. Első blikkre azon tanakodtam, vajon mit kezdünk ezzel?! Dani még nem értékeli, útban is van (napokig kerülgettük), először nem is örültem neki... Bocs Zsuzsa!!

Aztán bedobtam a mosógépbe - biztos ami tuti - ha mégis Dani közelébe kerül, ne legyen úgymond mosatlan. Még egy pár nap kerülgetés után jött az ötlet: befűztem a kiságyba, így csökkentve nullára Dani fejének rácson való koppanását. (Korábban egy házi készítésű fejvédő volt hivatott megakadályozni Dani okos fejének ágyrácshoz koppanását - majd látszik 1-2 képen (sárga/narancs) -, de felsült.) Az első kísérlet nem is volt az igazi, második nekifutásra azonban szuperül helyt állt a kukac alkalmatosság. Íme hát az "ilyen volt" és "ilyen lett" képek, azaz (1) a házi készítésű fejvédő; (2) a kukac lábainak helytelen elhelyezkedése + fejvédő; (3) fejvédőtlen perfekt kukac! (És így felette ki is lehet látni, amikor mégsincs kedve Daninak aludni.)

 Köszi Zsuzsa! :) És majd ha kicsit nagyobb lesz Dani, játszunk is vele rendesen...

Nem is vagyok olyan elfoglalt :)

Délelőtt létrehoztam a blog-ot és az első bejegyzést, de olyan izgatott lettem, hogy új bejegyzés után vágyakoztam...

Nos akkor csak pár sorban rólunk, és a kezdetekről, azaz némi visszatekintés:

Az eddigi 3 fős kis családunk - Balázs, Kifli kutya és jómagam - 2009.10.19-én  18:40-kor héfőn 4 fősre bővült Ivony Dániel Sebestyén megérkezésével (3680g, 56cm). A szülésről nem mesélek, mert ezt a blog-ot csak vidám dolgokkal akarom megtölteni :)

Dani az első hetekben sírós, hasfájós, nyűgös baba volt, és ettől - ahogy azt rendes kezdő szülőkhöz híven kell - mindig rendesen el is voltunk kenődve. "Szegényke, vajon mi fáj neki?"

Ahogy teltek a hetek, úgy hagytak alább a hasfájós gondok. Most már egyre többet vidámkodunk. A nap egyik legjobb része, amikor hazajön apa, és megkérdezi "szia Kisfiam! Milyen napod volt ma?" És ettől Dani mosolyra derül, apa meg elolvad. :) 

Még nem voltunk 3 hetesek, amikor kimentünk a levegőre. November eleje volt, és még 15 fokok repkedtek napközben. Szép, szín kavalkádos őszi napok voltak. Kifli kutya is végtelenül boldog volt, hogy végre ő is bekapcsolódhat az első babás programok egyikébe. Íme egy fotó az első sétáról.

Legvidámabb pillanataink 

Dani imád fürdeni (fürDani, ahogy apa szokott ezzel poénkodni). Mondjuk kizárólag hason fekve buli a dolog. Ahogy hanyat fordítja apa, azonnal kitör a pánik, hiszen a poci és a nemi jellegzetesség megmosása a fürdés közbeni hangaláfestés alapján nagyon fájdalmas dolog lehet. Azért a történelmi hűség kedvéért és hogy ne állítsak valótlant az egyetlen (legszebb, legokosabb, legügyesebb, ...) kisfiamról itt kell megjegyeznem, hogy csak kezdetekben volt így, mostanra már a háton fürdés sem oly borzalmas.

Dani mostanában már sokat próbálgatja elbűvölő mosolyát. Sokszor hangokat is társít hozzá, kedvenc "babaszava" a Gűűű. Ezt nagyon édesen mondja és közben fülig ér a szája. 

Minden kezdet nehéz...

Mint oly sok emberben, bennem is megvan az az érzés bizonyos dolgok iránt, hogy "ilyenem még nincs, úgyhogy szeretnék egyet csak hogy nekem is legyen". Így volt a bloggal is. :)
Most létrehoztam egyet, és remélem kitartóan fogom életben tartani.
Mesélek majd mindennapjainkról, Daniról, apáról, Kifliről és a család többi tagjáról.