Anya jól kitalálta! :)

A napokban gondolkodtam el azon, hogy vajon miként lehet szórakoztatni egy 3 hónapos kölyköt, ha már az éppen aktuális játékok kezdenek uncsivá válni. Mivel Dani fogása még nem túl ügyes (magához képest természetesen nagyon is az!!), kitaláltam, hogy úgy kéne vhogy elhelyeznem a játékokat, hogy ha kiejti a kis suta mancsából, akkor ne kelljen 2 mp-enként visszaadni. Nem azért, mert lusta lennék erre, csak hát vkinek teregetni, mosogatni stb. is kell...

Na ekkor jött az ötlet, hogy majd a kiságy két szélére kikötözök vmit (végül egy gumiszalagra esett a választás), és arra felfűzzük a cuccokat, így Dani eléri, nem esik le mellé semmi és még jó móka is lesz. Valóban az lett!! Csak kicsit hangos... És a végére úgy belejött a kisfiam, hogy mindjárt destruálta is! :) Íme a bizonyíték:

A szagok...

Neeeem, még véletlenül sem a pelenkában található végtermék szagáról lesz szó! :)

(Amúgy erről is van egy rövid történetem, idefér, leírom... Egy alkalommal, amikor még Dani pocaklakó volt, a felső szomszédunk éppen egy osanos zacskóba bugyolált 1 db pelussal vonult a kukatároló felé. Én épp visszatérőben voltam egy sétáról Kiflivel. Viccelődve közölte, hogy majd mi is fogunk 1 szál pelenkával lerohangálni a kukához, mert az bizony a lakásban tűrhetetlen. Nem beszélve a kutyáról, aki majd erősen fog érdeklődni a produktum iránt. Nos a szülés előtti "szerezzünk be minden szükségest" körutunk során a légzésfigyelő készülékhez ajándék bűzzáró pelenkatároló kuka járt, így a fent taglalt probléma kezdetektől ismeretlen a számunkra. Így most itt üzenem Olivérnek - ha olvassa - , hogy hetente 1x szoktunk emiatt a kukatárolóhoz járulni :)) Nagyon hasznos termék, ajánlom bátran mindenkinek - aki érintett a témában természetesen.)

A babák állítólag érzékenyek a szagokra. Gondoltam lári-fári, mégis mitől lenne érzékenyebb a szagokra Dani, mint mondjuk én - aki mellesleg extra érzékeny a szagokra. Egyik este kellemes családi miliő uralkodott a nappaliban: Dani csücsült a kis hordozójában, (TV-zett a kis drága), Balázzsal ültünk mellette a kanapén. Balkó épp krémezte a kezét, ami Dani érkezése óta "megrinocéroszosodott" a sok kézmosás okozta kiszáradástól. Amikor végzett, odanyújtotta a mutatóujját a bébi orra elég az alább kijelentéssel: "nézd csak Kisfiam, milyen finom illata van!". Egy szippantás, aztán ajkak lefelé történő görbítése és iszonyatos sírás. A csúnya szülei nyomban vidámkodni kezdtek ezen, de amint kiderült, hogy a sírás nem képezi semmilyen tréfa tárgyát, megkapta a hőn áhított babusgatást.
Hasonló - a mai napon történt - eset bizonyítja az állítólagos érzékenységet. Délelőtt meglátogatott minket dédipapa. Gyors kézmosás után kért egy textil pelenkát hogy magára teríthesse, és kérte a dédunokáját előre megfontolt szándékkal elkövetett megszeretgetés céljából. Leültettem a kanapéra, nehogy valami baj legyen, hiszen mégis csak a fájós lábú 84 éves nagyapámról van szó. A pocakjára vette Danit és valami kedveset próbált neki mondani. Sajnos a reggelire elfogyasztott erősen fokhagymás pirítós utórezgése hamar elérte Danit, aki azon nyomban borzasztóan sírni kezdett a közel 5 centiről érkező dózistól. Papikám szegény eléggé magára vette a dolgot, nem értette mi baja vele a gyermeknek. Próbáltam eltusolni a dolgokat, mondtam neki, hogy kicsit hangosan beszél, és a gyerek nincs hozzászokva. Ettől látszólag kicsit megnyugodott... Akkor ezek szerint a babák a zajokra is érzékenyek? :)

Ötlet WANTED

Amikor elkezdődik még vicces, egy jó darabig nem is zavaró. 20 perc kitartó csuklás után viszont már elfogy a türelem, és jön a dühödt hiszti. A víz ivás nem segít, mivel a víz be sem megy. Dani nem hajlandó vizet inni. Javasolták még a pár csepp citromot, de ezt a módszert még nem tettem a magamévá... Lehet kellene! Más ötlet, jól bevált praktika?? :)

360°, avagy az Alvamászó folytatása

Kicsi fiam új szokása amikor leteszem aludni... Ahogy feltűnnek az ásítások, és a szemdörgölés meg a nyügi, kap 2 puszit, és zsupsz be az ágyba. A korábban már emlegetett kukac közelébe teszem a kis buksiját, mert akkor tud nyugodtan elaludni, ha a kis buksija "felkoppan" a kukac puha testére.

Általában kicsit még mocorog, nyögdécsel ilyenkor. Amikor már csend van, visszaszoktam menni megnézni minden rendben van-e odabent, és bekapcsolom a szülő paráztató légzésfigyelőt (erről majd máskor). Ma is így tettem, bementem nézelődni, túl nagy volt a csend már jó pár perce. Az alábbi kép fogadott, gyorsan rohantam a fotó aparátért. :)

Nem aludt a kis betyár, jól átvert :)) Addig kepesztett, míg teljesen megfordult. Felkönyökölve bámulta a lógó játékokat, mint a nagyok!

OK BABY

Így hívják a babatermékek piacán kapható legnépszerűbb biztonsági fürdető macit. Ezt a remek alkalmatosságot úgy árulják, hogy újszülött kortól alkalmas a baba biztonságos fürdetésére. Egy frászt!! Hacsak nincs vkinek lóbébije. :) Amikor először próbáltuk, Dani már 2 hónapos volt, de még akkor sem estek a kis végtagjai a megfelelő helyre. De lám-lám, az idő rohan, a 3. hónap betöltésével a maci máris szuperül funkcionál. Lásd ennek bizonyítékát az alábbiakban :)
Azt azért valaki mondja meg, ha tudja, hogy a gyermek hátát hogyan lehet ebben megmosni??

Szívtelen? Szigorú? Vagy csak előrelátó?

Dani lassan betölti a három hónapot és a 6000 grammot. Eddig az elalvás minden alkalommal úgy történt, hogy amikor az álmosság első jelei elkezdtek mutatkozni, anya vagy apa ölbe vette a gyereket és álomba ringatta. Na most a fent említett súly paraméterek miatt ez kezd egyre hát- és derékgyilkosabb dologgá válni, így apával úgy döntöttünk, erről le kell szokni. A végső céllal - miszerint Dani majd ágyban fog elaludni és nem karban - mindketten egyet értettünk, a módszert illetően azonban kisebb nézet eltérés alakult. Én először azzal próbálkoztam, hogy amikor már álmos volt, hanyatt fekve betettem a kiságyba a kis herceget és amikor már ereje végéhez közeledett és ennek hangot is adott, felvettem, elringattam és zsupsz be az ágyba. Ennek hátul ütője az volt, hogy ha nem jól mértem fel erejének végét, akkor elég sok percig kellett még lóbálnom, és a kiságyba téve is gyakran felébredt. Kezdhettem elölről...

Balázs ezzel szemben egyből hasra fektette az ágyban, és "nyugodtan üvöltsél kisfiam" felszólítással ott hagyta. Hát én ezt a világ legnagyobb lelketlenségének tartottam.

Mivel az én módszerem nem volt túl célra vezető, előkaptam édesanyáink korában népszerű dr. Spock irodalmat, és fellapoztam mit is írnak erről. Az egyik bekezdést mint ha rólunk írták volna. Ciki nem ciki, Balázsnak volt igaza! Egy anyai szívet könnyű átverni pár perc kitartó sírással... Nos a szakirodalom szerint meg kell beszélni a gyermekkel, hogy most elmegy szépen aludni, kap egy nagy adag ölelést, 2 puszit és be az ágyba. A könyvek szerint lehet hagyni 20-30 percet sírni. Na én azt nem bírom ki, gondoltam. Az első kísérletnél Dani jól átvert. Lelkileg felkészítettem magam a szív szaggató sírásra, erre egy hang nélkül elaludt ahogy a feje ágyat ért.

Az ezt követő elalvásokat már természetesen sírás övezte, de szerencsére nem kellett 20-30 perc, hamarabb is ment a dolog. És most már tök jól működik!! :)

Év eleji események

Az év első dolgos napján felhívtam a gyerekorvosi rendelőt, hogy időpontot kérjek a kötelező védőszuri beadatása céljából. A következő napon már mehettünk is, így felkerekedtünk a hóban fagyban és irányba vettük a Béke teret (25 perc séta) a nem éppen rejtőzködő színű babakocsinkkal. :) Időpont ide - időpont oda, legalább 30 percet kellett várnunk, Dani ennek felét szerencsére átaludta. Végre mi következtünk: gyerek, anya, textil pelenka és anya táskája be, többi cucc kint. A szokásos "hogy vannak?" kezdetű beszélgetés elég jól indult, a centik és grammok mérése is rendben zajlott. Dani mindkét husi kis combijának tűvel való kilyukasztása azonban nem váratott magára sokat. Olyan égtelen sírás kerekedett, hogy a tetőpontján Dani még levegőt se nagyon vett. Kezdő anyukaként persze neki álltam kérlelni, hogy vegyen levegőt, mire a tapasztalt egészségügyi dolgozók azonnal leintettek, hogy "majd fog venni, ne aggódjon!" Könnyű azt mondani!! Ölbe vettem, megnyugtattam, lefolyt az utolsó kis könnycsepp is bájos pofiján, és elhagytuk a rémes csatateret.

És a váróban érthetetlen dolog történt... Lévén elég hideg volt kint (kb. 2°fok celziusz), elkezdtük felhúzni a sok-sok réteg gúnyát. Ekkor újfent olyan sírásba kezdett Dani, hogy a levegő vétel ismét háttérbe szorult. Na most akkor a szuri nem is fáj annyira, vagy az öltözködés jár egy oltáshoz hasonló fájdalommal??? Sosem fogom megtudni! :)

Monyóka 1. Szilvesztere - semmi extra

Ez volt az első Szilveszterünk 4-esben (Dani, anya, apa, Kifli). Már kora délután megkezdődtek a pukkantgatások, úgyhogy ekkor kezdett neki Kifli is a hisztinek. Minden rendes kutya ilyenkor retteg, és csendben meghúzza magát egy sarokban... Kifli nem! Ő ilyenkor mindig úgy gondolja, hogy kifejezi nem tetszését az ismeretlen hangok iránt és márpedig megvédi a családját, azaz: morog és ugat. Hát ez a lakásban remek! :) Kértük szépen, hogy ne csinálja, de mindhiába.

Dani pedig kb. 23h-kor elment alukálni és átaludta magát az új évbe. Azt hiszem ez így rendben is volt!
Mi apával megvártuk az éjfélt, csókot váltottunk, sült virslis lencsefőzeléket ettünk és elmentünk aludni. :)