(Amúgy erről is van egy rövid történetem, idefér, leírom... Egy alkalommal, amikor még Dani pocaklakó volt, a felső szomszédunk éppen egy osanos zacskóba bugyolált 1 db pelussal vonult a kukatároló felé. Én épp visszatérőben voltam egy sétáról Kiflivel. Viccelődve közölte, hogy majd mi is fogunk 1 szál pelenkával lerohangálni a kukához, mert az bizony a lakásban tűrhetetlen. Nem beszélve a kutyáról, aki majd erősen fog érdeklődni a produktum iránt. Nos a szülés előtti "szerezzünk be minden szükségest" körutunk során a légzésfigyelő készülékhez ajándék bűzzáró pelenkatároló kuka járt, így a fent taglalt probléma kezdetektől ismeretlen a számunkra. Így most itt üzenem Olivérnek - ha olvassa - , hogy hetente 1x szoktunk emiatt a kukatárolóhoz járulni :)) Nagyon hasznos termék, ajánlom bátran mindenkinek - aki érintett a témában természetesen.)
A babák állítólag érzékenyek a szagokra. Gondoltam lári-fári, mégis mitől lenne érzékenyebb a szagokra Dani, mint mondjuk én - aki mellesleg extra érzékeny a szagokra. Egyik este kellemes családi miliő uralkodott a nappaliban: Dani csücsült a kis hordozójában, (TV-zett a kis drága), Balázzsal ültünk mellette a kanapén. Balkó épp krémezte a kezét, ami Dani érkezése óta "megrinocéroszosodott" a sok kézmosás okozta kiszáradástól. Amikor végzett, odanyújtotta a mutatóujját a bébi orra elég az alább kijelentéssel: "nézd csak Kisfiam, milyen finom illata van!". Egy szippantás, aztán ajkak lefelé történő görbítése és iszonyatos sírás. A csúnya szülei nyomban vidámkodni kezdtek ezen, de amint kiderült, hogy a sírás nem képezi semmilyen tréfa tárgyát, megkapta a hőn áhított babusgatást.
Hasonló - a mai napon történt - eset bizonyítja az állítólagos érzékenységet. Délelőtt meglátogatott minket dédipapa. Gyors kézmosás után kért egy textil pelenkát hogy magára teríthesse, és kérte a dédunokáját előre megfontolt szándékkal elkövetett megszeretgetés céljából. Leültettem a kanapéra, nehogy valami baj legyen, hiszen mégis csak a fájós lábú 84 éves nagyapámról van szó. A pocakjára vette Danit és valami kedveset próbált neki mondani. Sajnos a reggelire elfogyasztott erősen fokhagymás pirítós utórezgése hamar elérte Danit, aki azon nyomban borzasztóan sírni kezdett a közel 5 centiről érkező dózistól. Papikám szegény eléggé magára vette a dolgot, nem értette mi baja vele a gyermeknek. Próbáltam eltusolni a dolgokat, mondtam neki, hogy kicsit hangosan beszél, és a gyerek nincs hozzászokva. Ettől látszólag kicsit megnyugodott... Akkor ezek szerint a babák a zajokra is érzékenyek? :)
Hasonló - a mai napon történt - eset bizonyítja az állítólagos érzékenységet. Délelőtt meglátogatott minket dédipapa. Gyors kézmosás után kért egy textil pelenkát hogy magára teríthesse, és kérte a dédunokáját előre megfontolt szándékkal elkövetett megszeretgetés céljából. Leültettem a kanapéra, nehogy valami baj legyen, hiszen mégis csak a fájós lábú 84 éves nagyapámról van szó. A pocakjára vette Danit és valami kedveset próbált neki mondani. Sajnos a reggelire elfogyasztott erősen fokhagymás pirítós utórezgése hamar elérte Danit, aki azon nyomban borzasztóan sírni kezdett a közel 5 centiről érkező dózistól. Papikám szegény eléggé magára vette a dolgot, nem értette mi baja vele a gyermeknek. Próbáltam eltusolni a dolgokat, mondtam neki, hogy kicsit hangosan beszél, és a gyerek nincs hozzászokva. Ettől látszólag kicsit megnyugodott... Akkor ezek szerint a babák a zajokra is érzékenyek? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése