Az év első dolgos napján felhívtam a gyerekorvosi rendelőt, hogy időpontot kérjek a kötelező védőszuri beadatása céljából. A következő napon már mehettünk is, így felkerekedtünk a hóban fagyban és irányba vettük a Béke teret (25 perc séta) a nem éppen rejtőzködő színű babakocsinkkal. :) Időpont ide - időpont oda, legalább 30 percet kellett várnunk, Dani ennek felét szerencsére átaludta. Végre mi következtünk: gyerek, anya, textil pelenka és anya táskája be, többi cucc kint. A szokásos "hogy vannak?" kezdetű beszélgetés elég jól indult, a centik és grammok mérése is rendben zajlott. Dani mindkét husi kis combijának tűvel való kilyukasztása azonban nem váratott magára sokat. Olyan égtelen sírás kerekedett, hogy a tetőpontján Dani még levegőt se nagyon vett. Kezdő anyukaként persze neki álltam kérlelni, hogy vegyen levegőt, mire a tapasztalt egészségügyi dolgozók azonnal leintettek, hogy "majd fog venni, ne aggódjon!" Könnyű azt mondani!! Ölbe vettem, megnyugtattam, lefolyt az utolsó kis könnycsepp is bájos pofiján, és elhagytuk a rémes csatateret.
És a váróban érthetetlen dolog történt... Lévén elég hideg volt kint (kb. 2°fok celziusz), elkezdtük felhúzni a sok-sok réteg gúnyát. Ekkor újfent olyan sírásba kezdett Dani, hogy a levegő vétel ismét háttérbe szorult. Na most akkor a szuri nem is fáj annyira, vagy az öltözködés jár egy oltáshoz hasonló fájdalommal??? Sosem fogom megtudni! :)
Jó tudni, mire számítson az ember. Dorka jövő kedden részesül a comblyukasztásban.
VálaszTörlés