Szívtelen? Szigorú? Vagy csak előrelátó?

Dani lassan betölti a három hónapot és a 6000 grammot. Eddig az elalvás minden alkalommal úgy történt, hogy amikor az álmosság első jelei elkezdtek mutatkozni, anya vagy apa ölbe vette a gyereket és álomba ringatta. Na most a fent említett súly paraméterek miatt ez kezd egyre hát- és derékgyilkosabb dologgá válni, így apával úgy döntöttünk, erről le kell szokni. A végső céllal - miszerint Dani majd ágyban fog elaludni és nem karban - mindketten egyet értettünk, a módszert illetően azonban kisebb nézet eltérés alakult. Én először azzal próbálkoztam, hogy amikor már álmos volt, hanyatt fekve betettem a kiságyba a kis herceget és amikor már ereje végéhez közeledett és ennek hangot is adott, felvettem, elringattam és zsupsz be az ágyba. Ennek hátul ütője az volt, hogy ha nem jól mértem fel erejének végét, akkor elég sok percig kellett még lóbálnom, és a kiságyba téve is gyakran felébredt. Kezdhettem elölről...

Balázs ezzel szemben egyből hasra fektette az ágyban, és "nyugodtan üvöltsél kisfiam" felszólítással ott hagyta. Hát én ezt a világ legnagyobb lelketlenségének tartottam.

Mivel az én módszerem nem volt túl célra vezető, előkaptam édesanyáink korában népszerű dr. Spock irodalmat, és fellapoztam mit is írnak erről. Az egyik bekezdést mint ha rólunk írták volna. Ciki nem ciki, Balázsnak volt igaza! Egy anyai szívet könnyű átverni pár perc kitartó sírással... Nos a szakirodalom szerint meg kell beszélni a gyermekkel, hogy most elmegy szépen aludni, kap egy nagy adag ölelést, 2 puszit és be az ágyba. A könyvek szerint lehet hagyni 20-30 percet sírni. Na én azt nem bírom ki, gondoltam. Az első kísérletnél Dani jól átvert. Lelkileg felkészítettem magam a szív szaggató sírásra, erre egy hang nélkül elaludt ahogy a feje ágyat ért.

Az ezt követő elalvásokat már természetesen sírás övezte, de szerencsére nem kellett 20-30 perc, hamarabb is ment a dolog. És most már tök jól működik!! :)