Délelőtt létrehoztam a blog-ot és az első bejegyzést, de olyan izgatott lettem, hogy új bejegyzés után vágyakoztam...
Nos akkor csak pár sorban rólunk, és a kezdetekről, azaz némi visszatekintés:
Az eddigi 3 fős kis családunk - Balázs, Kifli kutya és jómagam - 2009.10.19-én 18:40-kor héfőn 4 fősre bővült Ivony Dániel Sebestyén megérkezésével (3680g, 56cm). A szülésről nem mesélek, mert ezt a blog-ot csak vidám dolgokkal akarom megtölteni :)
Dani az első hetekben sírós, hasfájós, nyűgös baba volt, és ettől - ahogy azt rendes kezdő szülőkhöz híven kell - mindig rendesen el is voltunk kenődve. "Szegényke, vajon mi fáj neki?"
Ahogy teltek a hetek, úgy hagytak alább a hasfájós gondok. Most már egyre többet vidámkodunk. A nap egyik legjobb része, amikor hazajön apa, és megkérdezi "szia Kisfiam! Milyen napod volt ma?" És ettől Dani mosolyra derül, apa meg elolvad. :) Még nem voltunk 3 hetesek, amikor kimentünk a levegőre. November eleje volt, és még 15 fokok repkedtek napközben. Szép, szín kavalkádos őszi napok voltak. Kifli kutya is végtelenül boldog volt, hogy végre ő is bekapcsolódhat az első babás programok egyikébe. Íme egy fotó az első sétáról.
Legvidámabb pillanataink
Dani imád fürdeni (fürDani, ahogy apa szokott ezzel poénkodni). Mondjuk kizárólag hason fekve buli a dolog. Ahogy hanyat fordítja apa, azonnal kitör a pánik, hiszen a poci és a nemi jellegzetesség megmosása a fürdés közbeni hangaláfestés alapján nagyon fájdalmas dolog lehet. Azért a történelmi hűség kedvéért és hogy ne állítsak valótlant az egyetlen (legszebb, legokosabb, legügyesebb, ...) kisfiamról itt kell megjegyeznem, hogy csak kezdetekben volt így, mostanra már a háton fürdés sem oly borzalmas.Dani mostanában már sokat próbálgatja elbűvölő mosolyát. Sokszor hangokat is társít hozzá, kedvenc "babaszava" a Gűűű. Ezt nagyon édesen mondja és közben fülig ér a szája.
Mccsábító mosoly! :-)
VálaszTörlés