182 nap

Ma pontosan fél éves Dani, azaz 182 napos. Aki olvassa a blogunkat, láthatja mennyi minden történt velünk ennyi nap alatt, Dani milyen gyorsan növekszik és fejlődik. Szinte még csak nemrég született, és már 74-es ruhákat hord, mászik, próbál felállni és félfenékkel már ülni is tud. :) A hordozóban meg nézzétek hogy ül a drágám... Nem ám szépen a háttámlának simulva, nem!

Minden érdekli, minden kell neki, mindent megkóstol, mindenkire mosolyog és legfőképpen mindenkit elbájol. A zoknit már nem muszáj sarkak összedörzsölésével lemorzsolni, már le lehet húzni szájjal is egy kis lábujj kóstolóval egybekötve. Már ébren szemlélődik a babakocsiban útközben, tudunk együtt vásárolni menni, postán levelet feladni stb. Már Kiflivel is szorosabbnak tűnik a barátság, persze még csak a járókán keresztül.

Azért azt el kell mondanom, hogy a sok újdonság és a rengeteg inger feldolgozása nem könnyű dolog. Egyesek szerint ha túl sok inger éri a babát, az agy leterheltsége miatt lehet nyűgös. Erre fogjuk mi az át nem aludt éjszakákat. Danikám az éjszakai 2 evésen kívül még legalább még 2x felkel csak úgy nyűgösködni, sírdogálni. Ilyenkor általában egy is hátsimogatás vagy egy kis ringatás nagyon hatásos tud lenni. És a következő percben folytatódhat a gondtalan alvás. A szülők ez idő alatti zombivá válása meg állítólag természetes dolog :)

A polifoam szőnyegen való mókázás továbbra is jó buli. Mind a szabadban, mind pedig otthon. Most már ügyesen kezdjük kipiszkálni a lapokba rejtett betűket/számokat. És azt meg is kell ám kóstolni. "Y" kóstolgatása. (Katt!!)

Összefoglalva gyorsan repül az idő. Dani is és barátai (Dorka, Roli, a szomszéd Matyi, Erás Ákos fia) is gomba mód nőnek, kerekednek, fejlődnek. Egyre szebbek, okosabbak és ügyesebbek. És igaznak tűnik az a bölcselet is, hogy a szülés fájdalmai és a kezdeti aggodalmas gyötrelmek hamar feledésbe merülnek. Anyának lenni jó! :)