Az előző bejegyzésből kiragadnám a "köszönjük, már jól vagyunk" részt, és gyorsan megcáfolnám! Dia a 21h-s lefekvést követően erőteljes síró rohamba kezdett. Apával minimum egy órán keresztül meg voltunk győződve róla, hogy ez csak hiszti. De nem hagyott alább, és nem is jellemző ez a lefekvésre. Kihoztuk, hogy szegény Dani legalább tudjon aludni. És megkezdődött a nyűglődés... Anyán és apán fetrengés, felsírdogálás, némi fájdalom csillapító után heherészés, duma party. Itt jelzem, hogy ez már 22:30 táján volt. Apával már kezdtünk ide-oda dülöngélni a fáradtságtól, Diácskám meg feléledt. Hurrrá!
Aztán késő este ment a Sherlock a VIASAT3-on, amit Dia unalmasnak tartott, így 23:00kor bealudt.
Gyors zuhany, irány aludni! Gondoltuk naívan... Amint ágyat ért a testünk, kezdődött megint a nyugtathatatlan felsírás sorozat. Végül Apa kint töltötte (direkt nem írtam hogy aludt) az éjszakát a nappaliban. Sok-sok felsírás, éjjeli tápszerezés, kínlódás forgolódás után végül 9:30ig azért sikerült kipihennie magát. Apáról már ugyanezt nem mondhatjuk el...
Amikor felkelt, Danival nagyban reggeliztünk. Dia a kis csipás szemeinek első felnyitását követő másodpercben már követelte a kaját. Ebből tudtam, hogy jól van!
(A szenya szemfogak növekedésének tudtuk be a fentieket.)
Reggeli és felöltözés után már beindult a HuncutGyár! Íme egy kép a kamu alvásról pl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése