... mennyire rég nem írtam. Na ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem történik velünk semmi. Épp ellenkezőleg. Mindig van valami!!
A tavalyi év elszállt, volt jó is rossz is. De kinek nem?? Az ünnepek a szokásos menetben zajlottak: családdal töltött, meglepetésekben gazdag órák itt is, ott is. Erről már így februárban nincs pofám többet írni :) Képek a szokott helyen.
Aztán beindult az új év... Ezt ha akartam volna sem tudtam volna
megakadályozni :) Danikámat leszoktattuk a cumiról. Ez nagy lépés és
meghatározó élmény volt, az Ő életében meg mindenképp. Már csak Diácskám cumifüggő, de remélem mire olyan nagy és okos lány lesz, mint amilyen nagy fiú most Dani, majd ő is megválik tőle. Szerencsére Dia nem tiltakozik az ortodent cumi ellen, így az ő fogacskái talán nem lesznek alkalmasak pókok sarokból való kiharapdálására. :)
Egészségügyi feladataink voltak/vannak az év elején: Diámnak esedékes a 15. és a 18. hónapos oltás. Az egyiken már túlvagyunk, annak valószínűleg most nyögtük az oltási reakcióját: láz, hányás, bágyadtság. DE csak 1 napig, így már köszönjük jól vagyunk!!
Danikámat fül-orr-gégészetre vittük, mert érthetetlen köhögés gyötri hetek óta. Nem találtak semmit, irány a pulmonológia. Hosszas keresgélés után találtam egy rendelőt, ahol nem egy hónap múlva esedékes időpont is létezett, így a Soroksári sztk-ba mentünk. Nagyon alaposak és kedvesek voltak, Dani is ügyesen megcsinálta amit kértek, így járt a matrica! :) Természetesen nem találtak semmit, így maradt a lakó környezetünkben való kutakodás: vajon mi ingerelheti köhögésre a gyermeket?!
Hátra van majd még egy kellemetlenség Danikámnak, amiről majd Ő ír a blogjában, ha lesz neki! :) Majd ha túl vagyunk rajta, esetleg beszámolok pár diplomatikus mondatban.
Fentieket leszámítva minden megy a maga útján, jól vagyunk! Diám egyre több mindent mond, szinte mindent megért. Rengeteg hisztivel feszegetik idegrendszerem kereteinek határait. Én meg próbálok ellenállni (kisebb-nagyobb sikerrel).
Amikor leesett a hó, vettünk egy klassz bobot, Dani irtóra élvezte már több alkalommal is. Dia inkább csak messziről élvezte, nemigen volt kedve kipróbálni.
Röviden ennyi, zárom soraimat egy-egy gyöngyszemmel a 'Dani beszól...' rovatból:
Épp táncikálunk a nappali közepén 100 Folk Celsiusra, amikor Dani közli:
- Most te vagy a fizető, anya!
- Fizetnem kell? - kérdezem.
- Igen.
- Mennyit?
- Száz dollárt.
- Az sok Dani, annyim nincs.
- Akkor nyolc ötven lesz.
- Fizetnem kell? - kérdezem.
- Igen.
- Mennyit?
- Száz dollárt.
- Az sok Dani, annyim nincs.
- Akkor nyolc ötven lesz.
- Anya! Gyere segíts!
- Most nem tudok Dani, dolgom van a konyhában.
- És ha majd kész vagy az ebédpróbálkozással?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése