Lilypie - Personal pictureLilypie Fourth Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers

2013. február 6., szerda

Magam is megdöbbentem...




... mennyire rég nem írtam. Na ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem történik velünk semmi. Épp ellenkezőleg. Mindig van valami!!
A tavalyi év elszállt, volt jó is rossz is. De kinek nem?? Az ünnepek a szokásos menetben zajlottak: családdal töltött, meglepetésekben gazdag órák itt is, ott is. Erről már így februárban nincs pofám többet írni :) Képek a szokott helyen.
Aztán beindult az új év... Ezt ha akartam volna sem tudtam volna megakadályozni :) Danikámat leszoktattuk a cumiról. Ez nagy lépés és meghatározó élmény volt, az Ő életében meg mindenképp. Már csak Diácskám cumifüggő, de remélem mire olyan nagy és okos lány lesz, mint amilyen nagy fiú most Dani, majd ő is megválik tőle. Szerencsére Dia nem tiltakozik az ortodent cumi ellen, így az ő fogacskái talán nem lesznek alkalmasak pókok sarokból való kiharapdálására. :)

Egészségügyi feladataink voltak/vannak az év elején: Diámnak esedékes a 15. és a 18. hónapos oltás. Az egyiken már túlvagyunk, annak valószínűleg most nyögtük az oltási reakcióját: láz, hányás, bágyadtság. DE csak 1 napig, így már köszönjük jól vagyunk!!
Danikámat fül-orr-gégészetre vittük, mert érthetetlen köhögés gyötri hetek óta. Nem találtak semmit, irány a pulmonológia. Hosszas keresgélés után találtam egy rendelőt, ahol nem egy hónap múlva esedékes időpont is létezett, így a Soroksári sztk-ba mentünk. Nagyon alaposak és kedvesek voltak, Dani is ügyesen megcsinálta amit kértek, így járt a matrica! :) Természetesen nem találtak semmit, így maradt a lakó környezetünkben való kutakodás: vajon mi ingerelheti köhögésre a gyermeket?!
Hátra van majd még egy kellemetlenség Danikámnak, amiről majd Ő ír a blogjában, ha lesz neki! :) Majd ha túl vagyunk rajta, esetleg beszámolok pár diplomatikus mondatban.

Fentieket leszámítva minden megy a maga útján, jól vagyunk! Diám egyre több mindent mond, szinte mindent megért. Rengeteg hisztivel feszegetik idegrendszerem kereteinek határait. Én meg próbálok ellenállni (kisebb-nagyobb sikerrel). 

Amikor leesett a hó, vettünk egy klassz bobot, Dani irtóra élvezte már több alkalommal is. Dia inkább csak messziről élvezte, nemigen volt kedve kipróbálni. 




Röviden ennyi, zárom soraimat egy-egy gyöngyszemmel a 'Dani beszól...' rovatból:

Épp táncikálunk a nappali közepén 100 Folk Celsiusra, amikor Dani közli: 
- Most te vagy a fizető, anya!
- Fizetnem kell? - kérdezem.
- Igen.
- Mennyit?
- Száz dollárt.
- Az sok Dani, annyim nincs.
- Akkor nyolc ötven lesz.

- Anya! Gyere segíts!
- Most nem tudok Dani, dolgom van a konyhában.
- És ha majd kész vagy az ebédpróbálkozással?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése