Nos már egy jó ideje készülök erre a bejegyzésre, de sosem adódott rá igazán alkalom. Ha véletlenül akadt egy kis szabadidőm, valahogy mindig mással töltöttem el blog írás helyett. Mostanában kevés jut abból a bizonyos szabadidőből, mert Dani úgy érzi, hogy ő már annyira nagy fiú, hogy napközben nem kell sokat aludni. Ekkor viszont igen kevés az az idő, amíg egyedül szépen elszórakoztatja magát, mert szerinte párosan anyával sokkal bulibb az élet. Naná!! :)
Új mutatványaink közé tartozik a felborulósdi. Nagyon ügyesen megy már, szinte erőfeszítés nélkül. Ennek két fajtája létezik jelenleg nálunk: 1) a nap közbeni mókázós felborulósdi, és a 2) elalvás előtti szenvedős felborulós. Ez utóbbi nem vicces, mert letesszük aludni és amint Dani hanyatt vágta magát elkezd sírni, és ez addig megy, míg meg nem szánjuk és vissza nem fordítjuk. Ez addig megy így, amíg el nem ájul az álmosságtól. Szuper!
A következő remek dolog, aminek roppantul örülünk, hogy a szép zöld és virágos hordozónkban már szinte egy percet sem marad meg Dani. Korábban evés (és büfi) után mindig beültettem kicsi Danit és jól elhókamókázott a lelógó vacakokkal. Ez idő alatt tudtam gyorsban némi alantas házimunkát végezni. Na ennek vége! :) Íme egy kép arról, hogy "én márpedig meglépek ebből a hordozóból".
Amúgy kicsit úgy tűnik, mintha az utóbbi napokban, hetekben Dani csak bosszantó dolgokat sajátított volna el. :) Természetesen imádom érte, mert bármit csinál imádni való!!!
Zsóka jut eszembe ilyenkor, aki azt mondta amikor Dani még a pocakomban volt és publikussá tettük a névválasztást, hogy "a Danik mind olyan is zsiványok". Igaza lehetett! :)
Mi sem példázza ezt jobban, mint a kis buborékolós gargalizálás, amit nemrég tanult meg. Amint rájött, hogy milyen vicces dolog a cumisüvegből beszívott kajával gargalizálni, oda volt a normális evés halvány reménye is. Ennek továbbfejlesztett változata a kaja nélküli ugyanez nyállal. És közben kuncog és mindig van mit törölgetni az állán. Megint szuper!
A következő remek dolog, aminek roppantul örülünk, hogy a szép zöld és virágos hordozónkban már szinte egy percet sem marad meg Dani. Korábban evés (és büfi) után mindig beültettem kicsi Danit és jól elhókamókázott a lelógó vacakokkal. Ez idő alatt tudtam gyorsban némi alantas házimunkát végezni. Na ennek vége! :) Íme egy kép arról, hogy "én márpedig meglépek ebből a hordozóból".
Amúgy kicsit úgy tűnik, mintha az utóbbi napokban, hetekben Dani csak bosszantó dolgokat sajátított volna el. :) Természetesen imádom érte, mert bármit csinál imádni való!!!
Zsóka jut eszembe ilyenkor, aki azt mondta amikor Dani még a pocakomban volt és publikussá tettük a névválasztást, hogy "a Danik mind olyan is zsiványok". Igaza lehetett! :)
Mi sem példázza ezt jobban, mint a kis buborékolós gargalizálás, amit nemrég tanult meg. Amint rájött, hogy milyen vicces dolog a cumisüvegből beszívott kajával gargalizálni, oda volt a normális evés halvány reménye is. Ennek továbbfejlesztett változata a kaja nélküli ugyanez nyállal. És közben kuncog és mindig van mit törölgetni az állán. Megint szuper!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése