Apa olvasott Daninak egyik este, mert nyűgösködött. Nem is gondoltuk volna, hogy szórakoztatni fogja őt, gondoltuk ehhez még aprócska. Dani azonban eléggé kedvelte a Kisvakondot...
2010. február 18., csütörtök
És megint Dorkáztunk
Szerdán találkoztunk Dorkával és Melcsivel. Kitaláltam, hogy találkozzunk 1/2 úton, mert az mindenkinek jó: Melcsi anyukájánál ütöttük nyélbe a randit. Melcsi-anyu is örült, Melcsi megkapta a tökfőzelékjét, és nekem sem kellett kidobni (ill. bedobni) sok pénzt parkolásra. Érkezésünket követően a gyermekek egész jól bealudtak, mert mindkettőnek esedékes volt. Ekkor kezdődhetett az anyukák traccspartija, és a főzelék evés fasírttal. Köszönjük Melcsi-anyu, fini volt! :) Ébredés után evés, és játék-móka-kacagás. Jól éreztük magunkat.
Újdonságaink
Nos már egy jó ideje készülök erre a bejegyzésre, de sosem adódott rá igazán alkalom. Ha véletlenül akadt egy kis szabadidőm, valahogy mindig mással töltöttem el blog írás helyett. Mostanában kevés jut abból a bizonyos szabadidőből, mert Dani úgy érzi, hogy ő már annyira nagy fiú, hogy napközben nem kell sokat aludni. Ekkor viszont igen kevés az az idő, amíg egyedül szépen elszórakoztatja magát, mert szerinte párosan anyával sokkal bulibb az élet. Naná!! :)
Új mutatványaink közé tartozik a felborulósdi. Nagyon ügyesen megy már, szinte erőfeszítés nélkül. Ennek két fajtája létezik jelenleg nálunk: 1) a nap közbeni mókázós felborulósdi, és a 2) elalvás előtti szenvedős felborulós. Ez utóbbi nem vicces, mert letesszük aludni és amint Dani hanyatt vágta magát elkezd sírni, és ez addig megy, míg meg nem szánjuk és vissza nem fordítjuk. Ez addig megy így, amíg el nem ájul az álmosságtól. Szuper!
A következő remek dolog, aminek roppantul örülünk, hogy a szép zöld és virágos hordozónkban már szinte egy percet sem marad meg Dani. Korábban evés (és büfi) után mindig beültettem kicsi Danit és jól elhókamókázott a lelógó vacakokkal. Ez idő alatt tudtam gyorsban némi alantas házimunkát végezni. Na ennek vége! :) Íme egy kép arról, hogy "én márpedig meglépek ebből a hordozóból".
Amúgy kicsit úgy tűnik, mintha az utóbbi napokban, hetekben Dani csak bosszantó dolgokat sajátított volna el. :) Természetesen imádom érte, mert bármit csinál imádni való!!!
Zsóka jut eszembe ilyenkor, aki azt mondta amikor Dani még a pocakomban volt és publikussá tettük a névválasztást, hogy "a Danik mind olyan is zsiványok". Igaza lehetett! :)
Mi sem példázza ezt jobban, mint a kis buborékolós gargalizálás, amit nemrég tanult meg. Amint rájött, hogy milyen vicces dolog a cumisüvegből beszívott kajával gargalizálni, oda volt a normális evés halvány reménye is. Ennek továbbfejlesztett változata a kaja nélküli ugyanez nyállal. És közben kuncog és mindig van mit törölgetni az állán. Megint szuper!
A következő remek dolog, aminek roppantul örülünk, hogy a szép zöld és virágos hordozónkban már szinte egy percet sem marad meg Dani. Korábban evés (és büfi) után mindig beültettem kicsi Danit és jól elhókamókázott a lelógó vacakokkal. Ez idő alatt tudtam gyorsban némi alantas házimunkát végezni. Na ennek vége! :) Íme egy kép arról, hogy "én márpedig meglépek ebből a hordozóból".
Amúgy kicsit úgy tűnik, mintha az utóbbi napokban, hetekben Dani csak bosszantó dolgokat sajátított volna el. :) Természetesen imádom érte, mert bármit csinál imádni való!!!
Zsóka jut eszembe ilyenkor, aki azt mondta amikor Dani még a pocakomban volt és publikussá tettük a névválasztást, hogy "a Danik mind olyan is zsiványok". Igaza lehetett! :)
Mi sem példázza ezt jobban, mint a kis buborékolós gargalizálás, amit nemrég tanult meg. Amint rájött, hogy milyen vicces dolog a cumisüvegből beszívott kajával gargalizálni, oda volt a normális evés halvány reménye is. Ennek továbbfejlesztett változata a kaja nélküli ugyanez nyállal. És közben kuncog és mindig van mit törölgetni az állán. Megint szuper!
2010. február 10., szerda
VIDEO PROBLÉMÁK!!!
2010. február 9., kedd
2010. február 4., csütörtök
A játszószőnyeg nagyon bejön!
Már egy ideje motoszkál a gondolat a fejemben, hogy kéne nekünk egy játszószőnyeg, mert mint már korábban említettem Dani szórakoztatása nem ismer határokat. Körül is néztem először a webáruházakban, aztán az aukciós oldalakon, de rá kellett jönnöm, hogy ez igencsak drága mulatság. (Mint persze minden, ami a kis kölykökkel kapcsolatos...) A boltban újonnan kapható szőnyegek közül a legolcsóbb, amit találtam, hatezer forint volt. Ekkor kezdődött az agyalás: talán én is tudnék egyet csinálni... De mire beszerzek hozzá mindent: idő, pénz, és különben sem vagyunk még annyira mobilizálhatóak. És akkor szerdán, - amikor meglátogattuk Dorkát és az anyukáját Melcsit - kiderült, hogy ők kölcsön tudnak nekünk adni egyet. Nagyon-nagyon megörültünk, köszönjük Melcsi!! :) Jól éreztük magunkat, és a muffin is finom volt!
2010. február 2., kedd
Készülünk a komolyabb helyváltoztatásra
Dani már próbál mászni, még ugyan nem az igazi, mert inkább hason csúszik, minthogy a lábát maga alá húzva odébb másszon. Merőleges tengelye körül már remekül meg tud fordulni, ahogy ezt már a korábbi "ágyban megfordulós" produkció elmesélésekor említettem. Most a 7végén rájött, hogy fel tud borulni. Nagy siker övezte.
Anya megint jól kitalálta! :))
Dani tegnap estére kitalálta, hogy aludni már pedig nincs kedve (pedig épp annak lett volna az ideje), a kis hordozójában sincs kedve ücsörögni, és különben sem jó sehogy, csak ha anya felveszi és sétál vele körbe a 45 négyzetméteren. Ezt nagyon szívesen csináltam is egy jó darabig, hogy a kisfiam kedvében járjak, de bizony a hát- és karizmok hosszú távon mégsem erre vannak kitalálva. Leleményességem végeredménye képpen elővettük a már régen használt babzsák kukacot, tettük jobbra-balra, míg végül megvolt a megfelelő póz! :) Mellesleg a TV néző izmok fejlesztésére sem utolsó a dolog. Balázs szerint Dani olyan kényelmesen elhelyezkedett a tévézéshez, hogy már csak a popcorn hiányzott mellőle.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)