Főnix hadművelet

Készülődök a blog újjáélesztésére...
várható témák:
- a skacok mostanság (2 éve nem blogoltam)
- anyáknapi bejegyzés

Remélem még benéztek majd! :)

Dani beszól...

Ma Danikám segíteni akart ebédet főzni. Épp a fokhagyma pucolásnál tartottunk, amikor megkérdeztem, hogy van-e kedve megszagolni. Persze megszagolta, és közölte:
- Húúúú, de fenséges illata van!!
- Hát ezt a szót hol tanultad Kicsim?
- A Timon és Pumba-ból...

:)

Dani beszól...

Anya! Én ma szótfogadósdit játszom, hogy örüljél...

(hát ettől olvad az anyai szív!)

Danikám ma először csinálta végig teljesen egyedül az illemhelyi teendőket:

- sámlira fel, villanyt felkapcsol

- sámli wc elé tol

- nadrág, alsó gatya le, wc-re fel

- pisil, fütyi leráz, leszáll, felöltözik

- sámli újbóli áthelyezése, wc lehúzása

- sámli kapcsolóhoz, villany leolt

Mondtam neki, hogy nagyon büszke vagyok rá, ügyesen csinálta. 

Mire ő: Anya! Büszke is lehetsz rám!

Túl hosszú a tél...

Ugyan az elmúlt napokban szépen sütött a nap, és volt akár 10 fok közeli is a hőmérséklet, azért még téli kabát kell, és a szél is sokat fúj. A gyerekek szinte felváltva betegek, rólam már nem is beszélve a közel 1 hónapja tartó köhögésemmel.

Mivel többet vagyunk itthon, keveset tudunk a levegőn lenni, néhány naponta frissítenem kell a beltéri elfoglaltságok listáját. 

Mostanában nagy sláger a vásárlós, boltos játék. Szinte minden nap tudjuk játszani, még nem unták meg. A nappali közepére tesszük a dohányzó asztalt, az a pult. Először zöldség és gyümölcs boltot nyitunk, felváltva vagyunk Danival eladók és vásárlók. A pénz dolgot egyenlőre csak imitáljuk. Összevissza mondunk összegeket, mi mennyibe kerül. Én próbálok a realitáshoz közelíteni, de Danikámnak természetesen mindegy, hogy egy paradicsom 5 forint vagy 100 dollár :) Dia csak hurcibálja a portékát ide-oda, Dani néha rászól, hogy hozza vissza, még nem fizette ki. Bevezettük azt is, hogy ha valakinek nincs pénze, de szeretné a kiválasztott árut, akkor maradnia kell ebéd után mosogatni.

Amikor bezár a zöldséges, akkor könyves boltot nyitunk. A szakadt könyv olcsóbb, a kirakó könyv nagyon drága. A könyvesbolt zárását követően játékboltot nyitunk: lehet venni műanyag állatkákat és játék autót is. Az ütött-kopott matchbox kedvező áron kapható, de a szupi 4 kerék hajtású cápás autó, amin még kerekeket is lehet cserélni nagyon sokba kerül. És így megy ez amíg tartanak a játékok, szinte megunhatatlan. 

Most újítani fogjuk ezt a játékot. Veszek valahol (vagy még valószínűbb, hogy készítek) játék pénzt... És még egy ötletem van, ha megvalósítottam, majd megmutatom!

És ezt is szeretném megmutatni...

Dani: "Anya! azt a farmos játékot kérem, amit Jani papáéktól kaptam!"

Apával közel másfél órán keresztül raktuk össze! Köszönjük Jani papa! :))

Kronológiailag nem ide illő...

...bejegyzés lesz!! De szerintem senkit nem fog zavarni. Találtam fénykép nézegetés közben egy pár fotót, amiket elfelejtettem megosztani. Még az albumba sem töltöttem fel. 

Csömörön voltunk, sétálni indultunk, és nagyon klassz dolgok történtek!  Úthenger, lánctalpas markoló és kőoroszlán. Köszi Nagyi!

Dani beszól...

A szokásos szerepjáték indult, Dani kiosztotta a szerepeket:

• Anya, te kenguru leszel.
  Dia viziló.
  Apa meg tigris. 
• És Te mi leszel kicsim? - kérdezem. 
• Szempilla!

Tegnapról mára

Az előző bejegyzésből kiragadnám a "köszönjük, már jól vagyunk" részt, és gyorsan megcáfolnám! Dia a 21h-s lefekvést követően erőteljes síró rohamba kezdett. Apával minimum egy órán keresztül meg voltunk győződve róla, hogy ez csak hiszti. De nem hagyott alább, és nem is jellemző ez a lefekvésre. Kihoztuk, hogy szegény Dani legalább tudjon aludni. És megkezdődött a nyűglődés... Anyán és apán fetrengés, felsírdogálás, némi fájdalom csillapító után heherészés, duma party. Itt jelzem, hogy ez már 22:30 táján volt. Apával már kezdtünk ide-oda dülöngélni a fáradtságtól, Diácskám meg feléledt. Hurrrá!

Aztán késő este ment a Sherlock a VIASAT3-on, amit Dia unalmasnak tartott, így 23:00kor bealudt. 

Gyors zuhany, irány aludni! Gondoltuk naívan... Amint ágyat ért a testünk, kezdődött megint a nyugtathatatlan felsírás sorozat. Végül Apa kint töltötte (direkt nem írtam hogy aludt) az éjszakát a nappaliban. Sok-sok felsírás, éjjeli tápszerezés, kínlódás forgolódás után végül 9:30ig azért sikerült kipihennie magát. Apáról már ugyanezt nem mondhatjuk el...

Amikor felkelt, Danival nagyban reggeliztünk. Dia a kis csipás szemeinek első felnyitását követő másodpercben már követelte a kaját. Ebből tudtam, hogy jól van!

(A szenya szemfogak növekedésének tudtuk be a fentieket.)

Reggeli és felöltözés után már beindult a HuncutGyár! Íme egy kép a kamu alvásról pl.

Magam is megdöbbentem...

... mennyire rég nem írtam. Na ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem történik velünk semmi. Épp ellenkezőleg. Mindig van valami!!

A tavalyi év elszállt, volt jó is rossz is. De kinek nem?? Az ünnepek a szokásos menetben zajlottak: családdal töltött, meglepetésekben gazdag órák itt is, ott is. Erről már így februárban nincs pofám többet írni :) Képek a szokott helyen.

Aztán beindult az új év... Ezt ha akartam volna sem tudtam volna megakadályozni :) Danikámat leszoktattuk a cumiról. Ez nagy lépés és meghatározó élmény volt, az Ő életében meg mindenképp. Már csak Diácskám cumifüggő, de remélem mire olyan nagy és okos lány lesz, mint amilyen nagy fiú most Dani, majd ő is megválik tőle. Szerencsére Dia nem tiltakozik az ortodent cumi ellen, így az ő fogacskái talán nem lesznek alkalmasak pókok sarokból való kiharapdálására. :)

Egészségügyi feladataink voltak/vannak az év elején: Diámnak esedékes a 15. és a 18. hónapos oltás. Az egyiken már túlvagyunk, annak valószínűleg most nyögtük az oltási reakcióját: láz, hányás, bágyadtság. DE csak 1 napig, így már köszönjük jól vagyunk!!

Danikámat fül-orr-gégészetre vittük, mert érthetetlen köhögés gyötri hetek óta. Nem találtak semmit, irány a pulmonológia. Hosszas keresgélés után találtam egy rendelőt, ahol nem egy hónap múlva esedékes időpont is létezett, így a Soroksári sztk-ba mentünk. Nagyon alaposak és kedvesek voltak, Dani is ügyesen megcsinálta amit kértek, így járt a matrica! :) Természetesen nem találtak semmit, így maradt a lakó környezetünkben való kutakodás: vajon mi ingerelheti köhögésre a gyermeket?!

Hátra van majd még egy kellemetlenség Danikámnak, amiről majd Ő ír a blogjában, ha lesz neki! :) Majd ha túl vagyunk rajta, esetleg beszámolok pár diplomatikus mondatban.

Fentieket leszámítva minden megy a maga útján, jól vagyunk! Diám egyre több mindent mond, szinte mindent megért. Rengeteg hisztivel feszegetik idegrendszerem kereteinek határait. Én meg próbálok ellenállni (kisebb-nagyobb sikerrel). 

Amikor leesett a hó, vettünk egy klassz bobot, Dani irtóra élvezte már több alkalommal is. Dia inkább csak messziről élvezte, nemigen volt kedve kipróbálni. 

Röviden ennyi, zárom soraimat egy-egy gyöngyszemmel a 'Dani beszól...' rovatból:

Épp táncikálunk a nappali közepén 100 Folk Celsiusra, amikor Dani közli: 

- Most te vagy a fizető, anya!
- Fizetnem kell? - kérdezem.
- Igen.
- Mennyit?
- Száz dollárt.
- Az sok Dani, annyim nincs.
- Akkor nyolc ötven lesz.

- Anya! Gyere segíts!

- Most nem tudok Dani, dolgom van a konyhában.

- És ha majd kész vagy az ebédpróbálkozással?

HIBAJAVÍTÁS

Egyenlőre nem tudom miért nem látszanak a képeink... Dolgozom rajta! 

A türelmet előre is köszönöm!

Mosunk Diával :-)