Már hónapok óta készültünk rá, de most jött össze: megvettük a szép és kényelmes ülést, a megfelelő kis bukósisakot, és gyönyörű meleg őszi napunk volt. Ma áttekertünk anyukámékhoz ebédelni. És ugyanilyen szép napsütéses időben cangáztunk haza is. Dani nézelődött jobbra-balra, nevetgélt, "va-va"-zott az utcák kutyanépségének, és néha csiklandozta a hátsómat. :) Hazafelé az utolsó métereken valami furát éreztem a hátamon, kértem Balázst nézze már meg mi az. Danikám bóbiskoló fején ülő bukósisakjának nyomása volt a hátamon. Még jó, hogy egy dönthető modellt választottuk! :)
Mivel az ülést csak az én biciklimre lehetett felszerelni, így apa a garázsban próbálta ki a "Dani-bicikliztetést"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése