találkoztunk szerdán. De most olyan igaziból... Már pocaklakóként is találkoztak a kis srácok, csak valószínűleg erről ők nem tudnak. Együtt jártunk Roli anyukájával, Enikővel kismama tornára. Én csak "bálna tornának" hívtam mindig is. Kicsit mindig úgy éreztem, főleg az utolsó hetekben, hogy vergődünk ott a szőnyegen, mint egy partra vetett bálna. Azért szerettem a tornát. Azóta sokat sétáltunk együtt, de a kölykök valamelyike általában biztos aludt, jobb esetben mindkettő. Ezúttal meglátogattuk Rolit, és anyukáját Enikőt, és a kanapén meg a földön parádéztunk mindannyian. Dani úgy beindult, hogy alig győztem megakadályozni, hogy a függönyt, illetve a terítőt tépje adott helyeikről. Roli egyenlőre komótosan, hason fekve figyelte az eseményeket. Jól megnézte magának, hogy kell zsiványkodni. Roli és Dani között 5 hét van, így már Enikőéknek sincs sok hátra az "egy helyben maradós" korszak végéig. Most legalább látták mire készüljenek... :)A mókázásban mindketten kifáradtak, így volt közös alvás, aztán ettünk Roli hiper-szuper etetőszékéből, mászott Dani asztal alatt és én még ebédet (és kávét) is kaptam. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése