Megint elmaradoztam az irkálással, de már nem is mentegetőzöm... Jól vagyunk, nem unatkozunk. Minden megy a maga útján: Dani most már nagyon ügyesen nyomja a szobatisztaság dolgot (mondjuk 95%-os a teljesítmény :)), Dia mozgásfejlődése pedig fékezhetetlen (nem mintha szeretnénk fékezni). Szinte egész nap áll, mert az jó. Most már ügyesen leereszkedik, nem hanyatvágja magát mint egy bot (amit persze fájdalmas sírás követett). Elkezdett rendesen mászni is. Olyan zabálnivalóan csinálja.
Idebiggyesztek néhány fotót az elmúlt hetek eseményeiből.
Voltunk állatkertben:
...és Szigethalmon bográcsolni:
Az ácsorgó és pakoló tudomány:
És Misa szülinapját is megünnepeltük:
És jöjjön egy-két "Dani beszól" is:
1. Fürdőszobában épp törölközünk, bejön apa. Dani pocakjára pöcköl, és hetykén megkérdezi: "Mi van pocak?"
Mire Dani: "Pocaknak látszom, de Daninak érzem magam!" :)
2.
Séta közben mustráljuk a meggy- és cseresznyefákat, melyiket lehetne megdézsmálni. Dani megkérdezi: "Anya, te nagy vagy?"
"Igen, az vagyok."- válaszoltam. "És akkor eléred a cseresznyét?" - folytatja.
"Igen, én elérem." -válaszolok megint. Mire Bogárkám: "És még mi bajod van?"
